Egyszer már írtam erről a verziókezelőről. Azóta inkább az SVN felé sodort az élet, de most ismét elővettem ezt a remek eszközt. Az online könyv, amit a múltkor említettem még mindig megtalálható, csak az URL változott: Mercurial: The Definitive Guide by Bryan O'Sullivan.
Egy-két alapkoncepció, amit a könyvből tudtam meg:
- Minden fejlesztő gépén van egy history-t tekintve teljes mélységű saját repository. Egy repo-t létrehozhatunk kézzel, de leklónozhatunk egy másikat. Amikor becsatlakozunk egy projektbe, tipikusan leklónozunk valami központi szerveren lévő repo-t. (Mert központi szerver azért itt is lehet.)
- A projekten belül a .hg könyvtárban vannak a Mercurial dolgai, a többi mind a miénk, nem szemetel bele. Ez utóbbit hívják 'working directory'-nak.
- A branch-elés nem egy kitüntetett művelet, hanem minden egyes revízió gyakorlatilag egy új branch-pont. Az előző ponthoz visszakanyarodva: tetszőleges revíziót le lehet klónozni, nem csak az utolsót.
- A commit csak a saját repo-ba teszi be a változtatásokat (hg terminológiában: changeset). A push paranccsal lehet kiküldeni a változtatásainkat központi repo-ba és a pull paranccsal lehet behozni másik változtatásait.
- Kétféle revízió azonosító van: egy szigorúan monoton növekvő természetes szám ami csak lokálisan érvényes és egy hexadecimális azonosító, ami globálisan érvényes az adott repo-ban. A szám azért nem lenne elég, mert nem biztos hogy minden repository klón ugyanazon az úton, ugyanannyi változtatással jut el egy állapotig. A hexa kódra kell hivatkozni tehát, ha másokkal kommunikálunk.
- A .hg/hgrc fájlban vannak az adott lokális repository-val kapcsolatos információk.
Van egy futó Maven projektem, amiből akarok csinálni egy Mercurial repo-t. Beállok a projektkönyvtárba és kiadom hogy hg init, majd pedig azt, hogy hg add, felsorolva a repo-hoz hozzáadandó könyvtárakat és fájlokat. Pl. a Maven projektem esetében: hg add src pom.xml. (Maven-nél az src könyvtárban van minden forrás, a pom.xml pedig a buildeléshez szükséges információ. Vannak még egyéb könyvtárak is, pl. target, de azt nem kell a repo-hoz adni.) Végül pedig hg commit.
Ilyenkor feljön egy szerkesztőablak (nálam notepad) amibe beírhatom a commit comment-et. A szerkesztőablakban HG prefix-szel ellátott sorokban eleve látható néhány igen hasznos információ, pl. hogy mely fájlok változtak. A HG-s sorok a comment-ben nem lesznek benne. Ha nem írok semmit, a commit nem fog megtörténni.
A commit-oló user-t egy fallback mechanizmus alapján találja ki. A legerősebb megadási mód, ha -u kapcsolót használok a parancsban és explicite megadom. Meg lehet még adni a hgrc fájlban és a lánc legvége, amikor a bejelentkezett felhasználó nevét használja.
A hg tip mond információt a legfrissebb revízióról (a tip Mercurial terminológia), a hg log pedig history-t írja ki. Satöbbi. A hg help kiírja a lehetséges parancsokat, a hg [parancs] help pedig az adott paranccsal kapcsolatos tudnivalókat.
De mi van ha meggondolom magam és mégsem akarok Mercurial-t használni? Kitörlöm a projekt home-ból a .hg könyvtárat (esetleg előtte kiadom a hg revert -ar 0 parancsot ami visszaállítja a working directory-t az eredeti állapotba, majd egy commit-ot) és kész. Nincs szemét sehol máshol, mindenféle alkönyvtárakban.
Azért mégiscsak írogatok az Eclipse pluginekről is:
A HGE Eclipse plugin is megvan még amit a múltkor próbálgattam, de már átköltözött a SourceForge-ra, összenőtt a MercurialEclipse nevű pluginnel és MercurialEclipse néven fut tovább. Ja és mellesleg az Intland fejleszti, aminek erős magyar gyökerei vannak. Amikor installálom a plugin-t az Eclipse-be, be lehet jelölni hogy Windows binaries-t is hozzon le. Ha nincs külön installálva Mercurial akkor érdemes, mert azt később fel lehet venni a path-ba (az eclipse/plugins könyvtár mélyén van egy közönséges Mercurial disztribúció) és ha a plugin zavarba jön, lehet kézzel kiadni parancsokat. Nekem szükségem is volt rá mindjárt az első kanyarban.
Bejegyzések
