JUM XVII.

Kicsit égő hogy már szinte csak a JUM-ról írok, de ez van. A tizenhetedik alkalomnál tartunk. A teremben kb. 40 ember volt, ami már majdnem teltház. Az asztalon az Oracle Java Café-ról ismerős szórólapok. Viczi elmondta, hogy az OJC-n is megemlítették a JUM-ot, úgyhogy mi is megemlítjük őket, kölcsönös a szimpátia, stb. Indultak is az előadások:

Verhás Péter - Business Level Testing

A szervezési részéről megfogva a dolgot azt mesélték el, hogyan lehet az ügyfelet bevonni a tesztelésbe. (Nem az ő feladata, nem ért a műszaki dolgokhoz és nincs is rá ideje.)A tesztelés ne műszaki tevékenység és ne “munka” legyen, hanem “játék”. Ne legyen kötelező, viszont érdekes legyen. Így az ügyfél érdekeltté válhat benne. A bevált eszközeiket említették meg: SoapUI, Confluence és Greenpepper. Erről sajnos technikai részleteket nem árultak el. A IX. JUM-on, -amikor egy előadás hangzott el ezzel kapcsolatban- még nem tartozott a jó szokásaink közé bekérni a prezentációkat, úgyhogy technikai részletekkel most nem tudok szolgálni. Egyébként volt Wiki felület, táblázatok és zöld-piros grafikonok.

Auth Gábor – Android SOAP

Gábor egy open source SOAP kiszolgálót írt Android-ra. Elvileg van már egy, de azt igazából MIDP-re csinálták és nem túl bő a funkcionalitása, nem használja ki kódszinten az Android tudását. Ha bárki csatlakozni akar a projekthez, Gábor szívesen látja. A források elérhetőek webes SVN-ből, Maven alapú a projekt egyébként. Illetve szavazzatok rá a StackOverflow-n. :)

Kovács Richárd – Magyar Tamás – EJB3 vs Spring

Szerintem ez egy zseniális előadás volt. Ricsi képviselte az EJB oldalt, mígy Magyusz zöld ingben a Spring oldalán harcolt. Egymásnak néha beszólogatva gyalogoltak végig a mindenféle szempontokon: UI támogatás, biztonság, AOP, DI, rendelkezésre állás, aszinkron hívások lehetősége. A rendelkezésre állással kapcsolatban megemlítették a Terracotta szervert, ami pénzes (drága) és elosztott Spring alkalmzások futtatására szolgál. A visszatérő mondatrészek a “bármit le lehet programozni” és “az XML az ördögtől való” voltak. Megköveztük szegény “evil singleton”-t is néha. A meccs végén nem volt konkért eredményhirdetés, hanem abban maradtunk hogy ha oda kerül az ember úgyis meglesznek a szempontjai ami alapján dönteni kell.

Hiányoltam egy olyan szempontot, hogy a lokális erőforrásokhoz való hozzáférés. Ebben a Spring nyert volna, mert EJB-be ez nem nagyon fér bele. Márpedig néha még szerveren is szükség lehet USB vagy egyéb lokális eszközökhöz, fájlokhoz való hozzáférésre (pl. kulcsok). Elvileg van rá EJB-ben is valami Connector architektúra, de még nem láttam élő embert aki ilyet programozott volna. Hogy olyat is írjak ami kimaradt, de az EJB nyert volna a grafikus adminisztrálhatóság. Tapasztalataim szerint egy rendszergazdát megnyugvással tölt el, ha van egy felület amit nézegethet és pl. form-okon állítgathat be data source-okat screenshot-ok alapján, alkalmazásokat telepíthet, uninstallálhat. Nos, Spring-ben marad az XML bogarászás.

Felmerült olyan kérdés, hogy használt-e valaki együtt Spring-et és EJB-t amire az volt a gyors mondás, hogy az perverz dolog. Nos, én használtam többféleképpen is.

Annó, az EJB2 idejében használtuk a Spring EJB támogatását, de erre már nem nagyon emlékszem. Olyan is előfordult, hogy egy EJB-s alkalmazás teszteléséhez használtunk Spring-et: összeraktunk egy appContext-et a bean-ekből, amit alkalmazás szerver nélkül lehetett meghajtani.A “legperverzebb” dolog viszont az volt, amikor egy Session Bean-en belül akartunk Spring appContext-et létrehozni.Lett volna értelme, de nem valósult meg.

Szóval ez volt a JUM, legközelebb jövőre.

Ma lesz egy Eclipse DemoCamp valami borozóban, amin sajnos nem tudok résztvenni, mert sok lenne már a jóból, de remélem valaki beszámol majd!

JUM XVI.

Amikor az utolsó pillanatban beestem a terembe hirtelen csak annyit tudtam mondani, hogy wow. Jó sokan voltunk, rekordgyanús. Konferálás kutyafuttában, aztán már nyomta is Balogh Zsolt a Liferay előadást és demót.

A hátsó sorok egyikéből nem nagyon láttam a programkódokat, de a Liferay portletek gyors fejlesztésének és deployolásának hangulata átjött. Új alap portletet és service-et tényleg pillanatok alatt össze lehet rakni. Közelebbről még nem találkoztam a témával, mert inkább önálló webalkalmazások fejlesztésével foglalkozom, úgyhogy nem is ismerem a portál motorok legfontosabb karakterisztikáit. Viszont érdekelne, hogy hogyan illik bele a Liferay a legújabb Ajax-os, vastagkliens Javascript-es, HTML5-ös, REST-es trendekbe. Azt még megtudhattuk, hogy belül Spring-re épül. Jó sokan itt voltak a magyar Liferay-tól, vagy az iLogic-tól, vagy is-is. Junior EE fejlesztőt keresnek egyébként.

Csutorás Zoltán visszatérő vendég. Most a Scrum öt alappillérélől nyomta az előadást. Egész jó volt, a forma 1-es képnél még be is lelkesültem. Szó volt mindenféle dologról, ami szorosan és kevésbé szorosan kötődik a módszertanhoz: a laterális gondolkodásról, gondolati sémákról, arról, hogy miért jó sztoripontokkal becsülni embernap helyett, értékfolyamatról, áramlásról, visszaáramlásról -amikor vissza kell pakolni feladatokat a queue-ba, húzóelvről, kiértékelésről. Nehéz lenne ezt így visszaadni. Lényeg, hogy a 40 perces előadás után a kérdésekkel még jól elvoltunk vagy húsz percig. Így a két előadás ki is töltötte a két órát.

Update 2010.09.23: Éppen elindult az Adaptive Consulting honlapja, rajta az előadás anyagával.

Videófelvétel készült, de azt nem tudom hogy mikor hová lesz kitéve. A slide-ok elérhetőek lesznek a JUM honlapjáról.

Mercurial paranccsor alapok

Egyszer már írtam erről a verziókezelőről. Azóta inkább az SVN felé sodort az élet, de most ismét elővettem ezt a remek eszközt. Az online könyv, amit a múltkor említettem még mindig megtalálható, csak az URL változott: Mercurial: The Definitive Guide by Bryan O'Sullivan.

Egy-két alapkoncepció, amit a könyvből tudtam meg:

• Minden fejlesztő gépén van egy history-t tekintve teljes mélységű saját repository. Egy repo-t létrehozhatunk kézzel, de leklónozhatunk egy másikat. Amikor becsatlakozunk egy projektbe, tipikusan leklónozunk valami központi szerveren lévő repo-t. (Mert központi szerver azért itt is lehet.)
• A projekten belül a .hg könyvtárban vannak a Mercurial dolgai, a többi mind a miénk, nem szemetel bele. Ez utóbbit hívják 'working directory'-nak.
  
• A branch-elés nem egy kitüntetett művelet, hanem minden egyes revízió gyakorlatilag egy új branch-pont. Az előző ponthoz visszakanyarodva: tetszőleges revíziót le lehet klónozni, nem csak az utolsót.
• A commit csak a saját repo-ba teszi be a változtatásokat (hg terminológiában: changeset). A push paranccsal lehet kiküldeni a változtatásainkat központi repo-ba és a pull paranccsal lehet behozni másik változtatásait.
• Kétféle revízió azonosító van: egy szigorúan monoton növekvő természetes szám ami csak lokálisan érvényes és egy hexadecimális azonosító, ami globálisan érvényes az adott repo-ban. A szám azért nem lenne elég, mert nem biztos hogy minden repository klón ugyanazon az úton, ugyanannyi változtatással jut el egy állapotig. A hexa kódra kell hivatkozni tehát, ha másokkal kommunikálunk.
• A .hg/hgrc fájlban vannak az adott lokális repository-val kapcsolatos információk.

Van egy futó Maven projektem, amiből akarok csinálni egy Mercurial repo-t. Beállok a projektkönyvtárba és kiadom hogy hg init, majd pedig azt, hogy hg add, felsorolva a repo-hoz hozzáadandó könyvtárakat és fájlokat. Pl. a Maven projektem esetében: hg add src pom.xml. (Maven-nél az src könyvtárban van minden forrás, a pom.xml pedig a buildeléshez szükséges információ. Vannak még egyéb könyvtárak is, pl. target, de azt nem kell a repo-hoz adni.) Végül pedig hg commit.

Ilyenkor feljön egy szerkesztőablak (nálam notepad) amibe beírhatom a commit comment-et. A szerkesztőablakban HG prefix-szel ellátott sorokban eleve látható néhány igen hasznos információ, pl. hogy mely fájlok változtak. A HG-s sorok a comment-ben nem lesznek benne. Ha nem írok semmit, a commit nem fog megtörténni.

A commit-oló user-t egy fallback mechanizmus alapján találja ki. A legerősebb megadási mód, ha -u kapcsolót használok a parancsban és explicite megadom. Meg lehet még adni a hgrc fájlban és a lánc legvége, amikor a bejelentkezett felhasználó nevét használja.

A hg tip mond információt a legfrissebb revízióról (a tip Mercurial terminológia), a hg log pedig history-t írja ki. Satöbbi. A hg help kiírja a lehetséges parancsokat, a hg [parancs] help pedig az adott paranccsal kapcsolatos tudnivalókat.

De mi van ha meggondolom magam és mégsem akarok Mercurial-t használni? Kitörlöm a projekt home-ból a .hg könyvtárat (esetleg előtte kiadom a hg revert -ar 0 parancsot ami visszaállítja a working directory-t az eredeti állapotba, majd egy commit-ot) és kész. Nincs szemét sehol máshol, mindenféle alkönyvtárakban.

Azért mégiscsak írogatok az Eclipse pluginekről is:

A HGE Eclipse plugin is megvan még amit a múltkor próbálgattam, de már átköltözött a SourceForge-ra, összenőtt a MercurialEclipse nevű pluginnel és MercurialEclipse néven fut tovább. Ja és mellesleg az Intland fejleszti, aminek erős magyar gyökerei vannak. Amikor installálom a plugin-t az Eclipse-be, be lehet jelölni hogy Windows binaries-t is hozzon le. Ha nincs külön installálva Mercurial akkor érdemes, mert azt később fel lehet venni a path-ba (az eclipse/plugins könyvtár mélyén van egy közönséges Mercurial disztribúció) és ha a plugin zavarba jön, lehet kézzel kiadni parancsokat. Nekem szükségem is volt rá mindjárt az első kanyarban.

Melegvan

Péntek délutáni szösszenet a hőségriadó tiszteletére, külön dedikálva azoknak a döntési pozícióban lévő vezetőknek, akik légkondícionált helyiségben ülnek, a beosztottjaik viszont nem.

24 fok Celsius Valahol -tökmindegy hol- azt olvastam, hogy nagy átlagban ez az optimális hőmérséklet irodai munkához. Induljunk innen, vegyünk egy átlagos kontinentális éghajlaton élő irodai stábot, legyenek mondjuk szoftverfejlesztők. Mindenki serényen dolgozik relatíve maximális produktivitással. Aztán kezdjük emelni a hőmérsékletet és nézzük meg mi lesz.

25 fok Celsius Nem nagyon történik semmi, talán egy-két ingujj (ingujj?) felgyűrődik vagy egy-két tized százalékkal megnövekszik a folyadék fogyasztása az embereknek, de alapvetően marad a maximális produktivitás. Csattognak a billentyűk, pörögnek az agyak.

26 fok Celsius Gyenge hatékonyság-csökkenés figyelhető meg. Bonyolultabb kódrészek, mint például a párhuzamos szálkezelés, nem sikerülnek olyan jól, vagy kicsivel több idő kell a lefejlesztésükhöz. Az emberek többsége nem foglalkozik a körülmények változásával, de a szűkebb toleranciaküszöbbel rendelkezők szóvá teszik, hogy "gyerekek, nincs itt qrva meleg?"

27 fok Celsius A produktivitás érezhetően hanyatlani kezd, nemcsak azért mert az emberek kezdik kényelmetlenü érezni magukat, hanem a kreativitásuk egy részét a körülmények javítására fordítják, úgymint árnyékoló, légterelő és ablakkitámasztó eszközök barkácsolása irodában fellelhető alapanyagokból (iratok, gémkapcsok, számítógép alkatrészek). Ha van klíma de nem csinálja az elvárt hőmérsékletet, szükségképpen kialakul az eszmecsere a működéséről, elkezdődik a csesztetése, megindul a nyitott ablak vs légkondi vitaparti.

28 fok Celsius Az irodában mediterrán hangulat kezd úrrá lenni a testek kipárolgása és (jobb esetben) a fokozott illatosítók használata miatt, de mivel olyan emberek vannak összezárva, akik között a szexuális vonzódás nem értelmezhető -legalábbis nem egy teljes gráf formájában - ez nem egy szórakoztató környezet. A figyelem elkalandozik, megszaporodnak a beszédtémák: Miért nem működik rendesen a klíma? Miért nincs egyáltalán klíma? Vajon egy klíma, vagy legalább egy ventillátor fogyasztásának költsége hogyan viszonyulna a termeléskieséshez? Elégedett-e az ember a munkájával és a fizetésével? Aki elégedett az még rendesen dolgozik, legalábbis próbál.

29 fok Celsius Tiszteletem a bányászoknak, öntödei munkásoknak, építőmunkásoknak, tűzoltóknak, meg akikek kihagytam és melegben kell dolgozniuk. Szerintem fizikai tevékenyégnél a szervezet valami másik üzemmódba kerül, valahogy jobban el lehet viselni a meleget. Talán azért mert van valami légmozgás. A székbe ragadva viszont érzem ahogy nagy kövér izzadtságcseppek gyülekeznek a hátamon és néha egyik-másik legurul az alsónadrágomba. Izzadás közben azon gondolkodom, hogy vajon büdösebb vagyok-e mint a szomszédom és hogy ilyen hőmérsékleten bizony a kisgatya az adekvát viselet. Otthoni melónál ez nyilvánvaló, azzal a kitétellel hogy ott nem pörgeti magát azon az ember, hogy miért nincs klíma, valamint bármikor vehet egy frissítő hideg zuhanyt. Visszatérve az irodába: már az igazán motivált emberek sem tudnak hatékonyan dolgozni, a többiek meg csak pöckölgetik a feladataikat.

30 fok Celsius Zsírtól csillogó bőrű és csatakos szőrzetű homo sapiens példányok próbálkoznak a rájuk osztott feladatok megoldásával egy trópusi klímájú helyiségben. Produktivitásról nincs értelme beszélni, mert a cél egyre inkább az életfunkcióik fenntartására koncentrálódik, valamint bizonyos egyedeknél elrévedő tekintetek figyelhetőek meg, ahogy az elkövetkezendő hétvégére, szellőre, vízpartra, vagy éppen egy jó hideg fröccsre koncentrálnak igazi szódával, hatalmas buborékokkal, száraz fehérborból, üvegpohárból, fák alatt árnyékban, kockás terítős zöldre mázolt vasasztal mellett fogyasztva.

Egészségünkre!

JUM XV.

A XV JUM-ról gyorsan, késve:
Csúszott is a dátum, nem is jött be a terv, de azért lett két jó előadás.

Bemelegítésnek Kovács Richárd a BTrace-ről nyomta:
Különös alternatívája ez a debug-olásnak. Java-ban lehet megírni a kódot ami végrehajtódik, ha ráfut a vezérlés a megadott metódusokra. A Java-ban megírt kódnak viszont rengeteg kötöttsége van. Nem lehet új objektumot létrehozni, ciklus sem lehet, ilyesmik. Használhatónak tűnt az a felhasználási eset, amikor a JDBC csomagban lévő osztályok bizonyos metódusaira kötöttek debug kódot és kiírták hogy milyen SQL-ek mennek az adatbázis felé. (ORM esetén hasznos.)

Marhefka István a Domain Driven Design-ről beszélt:
Sok embernek talán bullshit-nek tűnhet a DDD. Van róla könyv angolul Eric Evans-tól. Íme a DDD főbb ismérvei:

Tiszta domain modell: A domain modellnek ne legyenek technikai függőségei. Ebbe szőrmentén az a kérdéskör is beletartozik, hogy az entitásokat ellássuk-e JPA annotációkkal vagy inkább XML-be tegyük a perzisztálási információt. De semmiképpen sem jó teleszőni a business logikát mindenféle keretrendszer és kommunikáció specifikus osztályokkal, mert így taligával toljuk a projektbe a kockázatokat: hordozhatatlanság, tesztelhetetlenség, bottleneck-ek, business és licenszelési szintű problémák.

Inversion of Control: A DDD egyik eszköze. Nem esett róla szó, de arra (is) való hogy egy nemkívánt irányú függőséget megfordítsunk. (Bővebben: Robert C. Martin, Agile software Development)

Magyarítás: Egyik blogon éppen megy a bokszmeccs. Én is abba a táborba tartozom, aki nem igazán magyarítana, bár sajnos nem tudok bekommentelni, mert minden magyar blog le van tiltva itt nálunk. (Jó hely...) Annó leírtam már a véleményemet ebben a témában, ami azóta sem változott.

Dual data source: A dolog lényege, hogy nem ugyanazon az úton nyerjük ki a perzisztens adatokat, mint ahogy beletettük őket valahova. Pl. JPA-val perzisztáljuk az adatokat, de SQL-lel szedjük ki őket. Ez jóval hatékonyabb lehet bizonyos esetekben, mert meg lehet spórolni a (java) objektumokra való mappelést. Meghökkentően hangzik, de néha mi is használjuk. Sőt, ha belegondolok ez egy funkcionális megközelítés. A perzisztens tár maga egy függvény, ami egy tranzakción belül konstans értékeket ad vissza. A service metódusaink kimenete, visszatérési értéke pedig egy utasítássorozat (Command Pattern), ami beír majd a perzisztens tárba. Érthető? Nem?

NoSQL: Ami nem azt jelenti hogy NO, hanem hogy NOT ONLY. Cesjava írt róla sokat, úgyhogy nem is részletezem.

DTO: Azaz Data Transfer Object. Nagy viták célpontja hogy legyen avagy ne legyen. Mostanában olyan (RestFul) architektúrákkal találkozom hogy egyértelműen kell hogy legyen és mellesleg nem is Java objektum hanem JSON (JavaScript) vagy XML.

Nagyjából ennyi maradt meg bennem. Nyáron szünet, ősszel találkozunk!

Javascript grafikon rajzolók

Van nekem egy régi Swing-es java programom, ami JFreeChart segítségével grafikonokat rajzolgat. Fejembe vettem hogy átírom ezt egy Ajax-os webes alkalmazásnak, viszont hamar szembesültem vele, hogy a JFreeChart ilyen formájú használata nem lenne túl hatékony. Egyrészt ha a megjelenítendő adatok a kliensen is rendelkezésre állnak akkor fölösleges lemenni a szerverre egy 20-60 kilobájtos PNG-ért, másrészt a JFreeChart nem valami hatékonyan rajzolgat és ez fölösleges processzorterhelést jelentene a szerveren, főleg mert ezeket a grafikonokat még cache-elni sem lehet nagyon. Itt azért megjegyezném, hogy a JFreeChart egy nagyon is jó library, meg vagyok vele elégedve, csak most erre a célra nekem nem jön be.

Ismerem a Google charts szolgáltatását is, itt van éppen oldalt egy grafikon amit azzal rajzoltatok. Tömören: Erre a célra nem bejövős.

Megnéztem hogy vannak-e használható JavaScript megoldások. Kerestem olyan oldalakat, ahol review-szerűen megvizsgálnak néhány library-t, de mindegyik körülbelül azt tudta, hogy felsorolt 4-5-öt és leírta hogy ez szép, ez nem annyira, stb. Egyedül ez szánta rá magát, hogy pár kódpéldát is beszúrjon. Kerestem magukat a library-kat is. Végül ezeket találtam:

• Emprise Charts: pénzes és nem olcsó. Vajon a forráskódját mennyiért adják ki?
• PlotKit: valami MochiKit-re épít, ami elég komolytalannak látszik és halott linkek vannak a honlapján ráadásul 1.5-ös Firefox kompatibilitásra hivatkoznak.
• JsCharts: igényesnek néz ki a belépőoldaluk. Első látásra van valami ingyenes letöltési lehetőség és pénzes használat is.
• HighCharts: Flash-t is használ. Non-profitnak free, amúgy pénzes.
• Grafico: prototype.js -re épít, elég fapados.
• Plotr: A PlotKit alapján csinálták, BSD licenszes és prototype-et használ. Nem túl csilivili. Úgy nézem kb. két éves az utolsó release és kisebb a verziója mint 1.0.
• Bluff: MIT licensz, nem érte még el az 1.0 verziót. Nem túl csilivili, elvileg kicsi.
• dygraphs: Elvileg nyílt forrású, a github-on van a kód. Csak timeseries-eket tud, de azt elég tudományos (nem csilivili) módon.
• graphael: Raphael-re épít, ami egy SVG alapú javascript-es rajzoló motor. 0.4-es verziónál tart.
• JSXGraph: LGPL, SVG-t használ, német egyetemi fejlesztésnek nézem. Tudományos.
• FusionCharts: Flash. Van ingyenes és pénzes verziója is.
• Flot: JQuery plugin

Volt még néhány -főleg JQuery pluginek- de ezeket nem írtam fel, mert nem akarok JQuery-től függeni. (Egyelőre az extjs javascript könyvtár látszik bejövősnek általános GUI és kliensoldali logika célokra. Az extjs-nek is van grafikon rajzoló képessége, de az meg Flash-es amit szintén nem akarok.)

Szóval azok a kritériumaim, hogy legyen a könyvtár jól dokumentált, jól supportált. Nem baj ha fizetni kell érte de azért ne menjen rá a gatyám. XY series-eket akarok majd megjeleníteni, (olyasmit mint ami a post-ban is látható, ha látható) és még mindenféle képet, pöttyöt markert is rá akarok tenni a grafikonra. Tehát ha zárt forrású akkor legyen jól bővíthető, vagy pedig legyen nyílt forrású és akkor majd bővítgetem én. Ha nem találok olyat ami bejön, akkor lehet hogy nekiállok én csinálni egyet, de ehhez biztos kell majd valami alacsonyabb szintű rajzoló komponens. Nem ártana ha menne a cucc a modernebb böngészőkön és alma logós termékeken is. Egyelőre még az sem világos hogy mi a jó irány, egyáltalán milyen irányok vannak. HTML5, SVG, Canvas, ezek közül melyik melyiknek a részhalmaza. Van mit átnéznem.

Valószínűleg frissíteni fogom még ezt a post-ot a library-k felsorolása környékén, ahogy ismerkedem velük és jönnek az újabb tapasztalatok. Ha valaki rá vagy éppen le akar beszélni valamelyik megoldásról az tegye. Egyelőre pártatlan vagyok.

Update 2010.06.09: Inkább csináltam egy Google Spreadsheet-et, amibe töltögetem a Javascript grafikon rajzolókkal kapcsolatos tapasztalataimat. Az mindenképpen aktuálisabb, mint a post-ban lévő lista.

Oracle Sun Java Roadshow Bp

Bár a helyszínen még a Sun nevével voltak fémjelezve az útbaigazító táblák és a névkártyákra is ezt a cégnevet nyomták, a keynote-ban Geoff Morton az EMEA szintű főnök biztosított róla, hogy a felvásárlás megtörtént és ezek már csak adminisztrációs dolgok. Meghallgattuk még a Java történetét, hogy milyen jó és fontos platform, még vagy ötször a felvásárlás tényét. Ami nekem új volt, az a licenszelési politika, vagyishogy a JRE-t ingyen fel lehet tenni általános célú hardverekre, de célhardverekre már pénzért. Később a szünetben egyetértettünk benne, hogy egy szerver nem célhardver. Érdekes volt látni egy diagramot a Java helyéről. Rajta volt már a Blu Ray, TV settop boxok és a szokásos mobil, szerver, desktop. Aztán jöttek az érdemi előadások.

Dr. Rainer Eschrich ismét egy sales ember és a MIDP-ről, az embedded Java-ról beszélt. Például a mobilgyártóknak royalty-t kell fizetniük ha JVM-et tesznek a telefonjukba, de ez eddig is így volt. A különbség annyi lesz, hogy eddig megkapták a forráskódot és belehegesztették amit akartak, ettől aztán telefononként néha kicsit máshogy működnek a MIDP alkalmazások időnként. Ezután az Oracle szándékozik bináris disztribúciókat készíteni mindenféle chipset-re. Na ezt még megnézem. aaaaa

A következő előadás is Rainer-é volt a realtime java-ról. Ez egy gönyörű téma, csak címszavakban: Soft realitme, hard realtime, okos szemétgyűjtés, prioritások, immortal memory, RealTimethread, NoHeapRealTimeThread, aztán a végén megint az a feladat hogy úgy kell programozni mintha C-ben lennénk. Statikus adatstruktúrákat kell használni, vaskalaposan. Még felírtam két nevet akiknek a munkásságát érdemes ebben a témában fellapozni: Greg Bolella és Eric Bruno (nem a színész). Néztünk még videót a sivatagban számítógéppel és RT Java-val driftelő audi TT-ról-ről.

Business Java, következő előadás: Ez nem egy új kódbázis, hanem a meglévő SE-nek a licenszelési módja. (Java EE, Java ME nem.) Pénzért prémium support. Régebbi verziókat is frissítenek majd néha az 1.4-ig bezárólag és a BFJ licenszorok hamarabb megkapják ezeket a frissítéseket, a gondokról pedig hivatalos emailben értesítődnek. Az is mondás volt, hogy ha valaki felíratkozik egy ilyenre X hardverrel és Y oprendszerrel, az Oracle-nél gondoskodni fognak róla, hogy a kijövő release működjön ezen a platformon. No ezt is megnézem. Egy kérdésnél szóba került a Google és az ő saját Java-juk. Geoff felidézte a régi Microsoft-os csetepatét, amikor ki kellett szedniük a Windows-ból a saját Java implementációt és még büntit is kellett fizetniük Bill-éknek. Valójában az Android sem rendes Java, nem megy át a hivatalos teszteken, bele lehetne kötni hogy miért használják mégis a nevet. Van egy minimális félelmem, hogy az Oracle nekimegy a Google-nek, de ez elenyésző. Tényleg mi lenne ha ez a két mammut elkezdeni haragban lenni? Nem jelennének meg a Google-n az Oracle-s Java találatok. Na jó ez egy elég hülye vízió. A szünetben láttam Android alkalmazást és embert, aki valóban keresett már vele pénzt. Update 2010.08.13: És igen. Jönnek a hírek, hogy az Oracle lehet hogy perelni fogja a Google-t az Android miatt. Ahogy Gosling bácsi írja, "a szar végül elérte a ventillátort".

A szünet is elég értékes egy ilyen rendezvényen. A Groowiki-ről, az EPAM-ról és a Liferay hazai fejleményeiről hallottam. Persze nem csak emiatt értékes, hanem a kaja és ital hegyek miatt is.

Simon Géza jött egy JavaFX előadással. Ismét röpködtek az animációk és a deklaratív kódrészek és felhívta a figyelmet rá, hogy akinek Java6u10-e van vagy magasabb, annak ott figyel a gépén a JavaFX. Egyszer már kipróbáltam ezt a technológiát Eclipse-en, de lehet hogy Netbeans-en kellene. Megjegyezte hogy már több éve tart előadásokat a témában, de egyre többet lehet mondani róla, szóval egyre több mindent ki kell hagynia. Ami még érdekes, hogy ugyanaz a kód futhat különböző hardvereken. Például nem kell újraírni az alkalmazást ha desktop és mobilos alkalmazást fejlesztek egyben. Elég utópisztikus gondolatnak tűnik nekem, hogy ez működjön.

Végül Stefan Kolmar a Berkeley DB-ről mesélt. Az igazat megvallva erről még nem hallottam, de ez egy kő egyszerű adatbázis motor, amiben alapból még konkurrencia kezelés és SQL sincs, de szépen fel lehet díszíteni. SQL Lite -ot raktak fölé SQL rétegnek. Nem gyors csak kicsi, elfut adott esetben mobil eszközben is, de nagy szerverekben is használják. Jó tudni róla. A MySQL-ért aggódó emberek is jelentkeztek kérdéssel, hogy mi lesz a jövő, ha az Oracle-nek ennyiféle DB motorja van. Stefan biztosította róla a társaságot, hogy a MySQL élni fog.

A fóliákat egyébként majd valamikor le lehet tölteni valahonnan, ha vége lesz a Roadshow-nak. Londonban lesz az utolsó alkalom.

Csodáltam ezeknek a Sales embereknek a technikai felkészültségét egyébként. Látszott hogy mélyebben is ismerik azokat a dolgokat amikről beszélnek, nemcsak bullshit-eket puffogtatnak.
Tegnap volt a fényűzés, dőzsölés, ma pedig megyek vissza biteket faragni a gyárba.

Java build eszközök

Jelenleg "kisebb" projektekhez Ant-ot, "nagyobbakhoz" Maven-t használunk. Itt a "kisebb" azt jelenti, hogy a projekt outcome-ja viszonylag egyszerű, -pl. egy darab jar fájl-, valamint a függőségi gráf nem túl szövevényes. A függőségeket paraszt módon betesszük verzió kontrollba, mert ezeken a projekteken olyan emberek is dolgoznak, akik nem feltétlenül vérbeli fejlesztők és könnyebb volt így csinálni, mint elmagyarázni a Maven vagy Ivy filozófiáját. Ezek a projektek egyébként főleg kísérletezések, kódkezdemények. Halkan megsúgom hogy olyan projekt is van, amit egy DOS vagy *n*x batch script rak össze.

A nagyobb projekt ott kezdődik, ahol a függőségek mérete megabájtos nagyságrendben mérhető és/vagy az outcome-ba felfedezhető valami hierarchikus szerkezet. Pl. a webalkalmazások tipikusan ilyenek. Itt a Maven jobban bevált.

Egyébként nem vagyok sem Ant sem Maven hívő. Olyan a kettőt összehasonlítani mint a vonalzót és a tolómérőt. Mind a kettő egy eszköz, ami nagyjából ugyanarra, de mégis kicsit másra jó. Van egyébként a Blog Subject Queue-mban egy Maven firkálmány abból az időből amikor ismerkedni kezdtem vele, de hosszú lett és csapongó, nem tetszik - nem publikáltam. Az egyik JUM-mal kapcsolatban viszont egyszer írtam róla. Az egyik probléma a Maven-nel, hogy elég magas a belépési küszöb. Nem lehet lépésről lépésre megismerni. Csak akkor kezdi az ember megérteni a lényegét, ha elolvasott párszor tíz oldalt. A hivatalos weboldalon található irományok engem elég nehezen vittek közel a tudáshoz, viszont a Better Builds With Maven még mindig egy viszonylag jól összeszedett letölthető dokumentum. Háromszáz oldalas.

A javalistán lévő márciusi OSS című thread-ban felfigyeltem néhány alternatív megoldásra. Egyik a Maven-hez készülő Polyglot, ami arról szól, hogy a projekt leírót nem csak XML-ben, hanem egyéb divatos nyelveken (Scala, Groovy, Clojure, Ruby) is össze lehet rakosgatni. Ha divatos nyelvek, akkor már lehet hogy érdemesebb lenne a Gradle-be, vagy az SBT-be belenézegetni, amik nem csak skin-ek a pom.xml-re. Ezekben közös, hogy kölcsönveszik a függőségkezelést és az archetype-ok koncepcióját a Maven-től (vagy az Ivy-től), de több szabadságot próbálnak adni a projekt leírása terén.

A Gradle Groovy-ra épít. Őszintén szólva engem egy pár perces olvasgatás után nem győz meg maradéktalanul. A stackoverflow-on találtam még egy ezzel kapcsolatos kérdést és a hozzá tartozó válaszokat. (Why use Gradle instead of Ant or Maven?) Egyébként nem is tiszta teljesen, hogy ez most deklaratív vagy procedurális eszköz. Ha jól értem ugyanúgy deklaratíve task-ok közötti függőségeket kell megadni mint Ant-ban, csak a task-okon belül van procedurális végrehajtás. Nekem éppen az nem kényelmes, hogy explicite meg kell adnom, hogy egy task mitől függ.

Az SBT (Simple Build Tool) pedig Scala-ra épít. Ugyanúgy nem adja meg azt a késztetést, hogy erőt fektessek egy Ant-projektból való átlépésre vagy egy új projekt SBT-ben való elindítására. Röviden, de viszonylag körmönfontan kell leírni a build-eléshez szükséges információkat, akkor már inkább maradok az XML-nél. De a Brizzled blogban találtam egy érvelést és tapasztalatmegosztást, ami talán később vagy másnak bejön.

Akinek van ezekről -vagy más egyéb build tool-okról- tapasztalata, az kalapálja be ide a kommentekhez bátran.

JUM XIV.

Most kicsivel kevesebben voltunk mint általában, ráadásul jópár régi arcot hiányoltam. Node nézzük az előadásokat.

Brillien
A brillien.org-on elég jó írásokat lehet róla találni angolul és magyarul is, de az igazat megvallva ez nem egy könnyű téma, főleg a Session Bean-ekre beszűkült agyú embereknek. Jó volt élőben is hallani róla. Felvettem a kipróbálandó dolgok listájára, de ahogy most állok lehet hogy az amerikaiak előbb érnek a Holdra (még így is), minthogy én eljussak odáig hogy valóban foglalkozni tudok a Brillien-nel.

Elég invazív egyébként a cucc, tehát eleve olyan osztályokat kell írni, amik Brillien-specifikus ősosztályokból öröklődnek és fel vannak annotálva. Megtudhattuk még, hogy valóban működik production környezetben, mégpedig telemetikai rendszereket szolgál ki, és szimpatikus BSD licenszelésű. Állítólag teljesítményben is jó, még akkor is ha sok JSON szerializációt csinál mélyen a belsejében. Akinek van ideje próbálja ki és írjon tapasztalatokat!

TodoMap

Itt lakik a TodoMap. Kocka nagyon ráment a politikai vonalra, pedig nincs rá szükség szerintem. Engem főleg a belső megoldások érdekeltek, és ebből kaphattunk is egy hosszú listát. JQuery UI-val pl. azok a tapasztalatok ha jól értettem, hogy az alap komponenskészlet nem túl bő, plugineket kell használni. Viszont ahány plugin, annyi verziójú JQuery-re van szüksége, de csak egyet lehet használni. Tehát annyira nem lett nyerő. Az authentikációhoz az OpenId-t használja, tehát nem csinál saját juzer adatbázist. Ez a megoldás engem is érdekelne egyik projektben. No a kormányzati informatikával való összedrótozással kapcsolatban igencsak szkeptikus vagyok. Esetleg kisebb falu vagy utca nagyságú közösségeket el tudom képzelni, hogy rácuppannak, de a kormányzati informatika más szint: Vetítések, baráti kézfogások, aprópénzek, asztal mellé leeső morzsák. És akkor a végén vagy működik a dolog vagy nem. Nem is írok semmit.

SameBug

Ők pedig kivételeket gyűjtenek. Még nem tudni mi lesz belőle pontosan, mert ez egy szakdoga téma, prototípus, proof of concept. Engem mindenesetre érdekelne valami megoldás, hogy ha kiböfög a programom egy stacktrace-t, adott esetben minél értelmesebb választ tudjak találni róla a neten. Erről még biztos hallunk majd. Talán én is írok még majd róla.

Videó ezúttal nem készült, de ha többszázan őrülten keresni fogják, akkor legközelebb nagyobb hangsúlyt fektetünk rá hogy készüljön.

Scala online olvasnivalók

Néhány angol nyelvű online olvasnivaló Scala-val kapcsolatban, hogy ne Neked kelljen összevadásznod:

• Az alap 15 oldalas Scala tutorial for Java programmers, amit a Google elsőre kihoz és a letöltött disztribúcióban is megtalálható. Gyors áttekintésnek jó, de csak a felszínt karcolja.
• A Scala By Example nekem kezdésnek bejött. Az interpreteres megközelítéstől indul, azaz amikor utasításokat írunk konzolra és a Scala válaszol rájuk. Ez már mélyebben belemegy a dolgokba 145 oldalon keresztül, de még mindig hiányoznak belőle részletek. (Névtelen függvények kompakt változata, XML kezelés, kivételek, ...) Egy eléggé friss változata szintén megtalálható a disztribúcióban.
• A harmadik pdf ami lejön a scala-install.jar -ral, a Scala Language Specification, amiben viszont természetesen minden benne van, csak nem földi halandók számára érthető módon. Mindenesetre annak kiderítésére alkalmas hogy milyen funkciók vannak a nyelvben, amikkel aztán valami könnyebben emészthető forrásból meg lehet ismerkedni.
• A letöltött Scala disztróban a doc/scala-devel-doc könyvtárban akadnak példakódok és API doc is. Az API doc-ban vannak linkek a forrásra is, ami egy online SVN repóra mutat.
  
• A HUP fórumban találtam linket egy ingyenes online OReilly könyvre: Dean Wampler, Programming Scala. Sokminden benne van, de az a tapasztalatom, hogy néha (ritkán!) nincsenek teljesen kifejtve a bonyolultabb témák, főleg a különböző funkciók kombinálása terén. Érdemes letölteni lokálisra, mert eléggé lassan jönnek be az oldalai. Olvasói kommentek is vannak az online anyagban. Talán ez a legjobb a felsoroltak közül.
  
• First steps to Scala az Artimánál a kályhától indulva, valamint sok más egyéb komoly írás a Scalazine-ban.
  
• James Strachan blogbejegyzése, ami magát a nyelvet nem részletezi, de tartalmaz néhány érvet és hasznos linket.
• A Tour of Scala nem lineáris online olvasmányt is James linkjei között találtam, ami a scala-lang.org -on, a hivatalos Scala oldalon van. Ez átfutja a nyelv jellemzőit.
  
• Szintén a scala-lang.org -on található a Reference Manuals oldal, ahonnan már az előzőekben is említettem egy-két írást. Ugyanitt papírkönyvek is fel vannak tüntetve.
• Írások az IBM-nél elfoglalt java programozóknak.
• CodeCommit: Scala java-soknak, ami egész jó. Valamint Java Scala együttműködés ugyanitt.

• Topik a jhacks-on, ami egyelőre még eléggé csonk. -Ez magyar.

Más magyar nyelvű bővebb írásokkal nem találkoztam még, halott fa formátumú angol anyagokat pedig még nem vettem a kezembe eddig.

JUM XIII.

Egy-két gondolat lóhalálában szerda estéről:

Verhás Péter Maven plugin írási bemutatója engem meggyőzött. Lehet hogy Maven-ben könnyebb plugin-t írni, mint bekonfigurálni egy projektet? Amire magát a plugin-t írták - statikus weboldalak összerakása - arra én is csak akkor vetemednék ha sajátról lenne szó. Nekik ez a saját céges honlapjuk generáló motorja. A prezi.com ismét jól szuperált.

A JBoss ESB bemutatónál egy régi sztori jutott eszembe a JMS-ről, amit el is mesélek:

6-7 éves csináltunk egy szoftvert, aminek a specifikáció szerint az volt a célja, hogy megbízhatatlan kapcsolaton lógó vastag kliensek között létesítsen kapcsolatot megbízható módon. A vastag kliensek "időnként" lekapcsolódhattak a rendszerről és alapvetően naponta "néhány", "pár kilobájtos" adattömböt küldtek a szerverre, amit el kellett juttatni a címzett másik kliens(ek)nek.

JBoss-t és JMS-t választott erre az akkori architekt ember, mert skálázható, tranzakcionális stb.

Ezzel szemben az éles rendszer valódi karakterisztikája kb. a következőképpen nézett ki: A vastag kliensek nem "néha lekapcsolódtak", hanem hetente egyszer rákapcsolódtak a szerverre, de ekkor már több ezer darab, 10-200 kilobájtos adattömb várt rájuk kiküldésre. Ez persze egyenlő volt egy fejlövéssel a JBoss-nak és a JMS-nek. Kiderítettük például, hogy a JMS válaszideje nagyjából lineárisan nő attól függően hogy mennyi üzenet van a globális queue-ban. A tanulság persze az volt, hogy "a JBoss sz*r", "a jáva lassú" és megoldásként valaki újraírta az egészet mondjuk C++-ban két nap alatt, skálázhatóság és igazi tranzakcionalitás nélkül.

Ennyi a történet. Elvileg az új JMS motor, a HornetQ gyors, nem muszáj adatbázissal használni és nem feltétlenül kell hozzá appszerver. Meglátjuk.

Scala: kíváncsi vagyok hogy valójában mennyire sikerült kedvcsinálónak az előadás, vagy mik voltak a legelrettentőbb részek. Pár dolog kimaradt, de talán a lényeg átjött.

A prezik illetve a scala példakódok elérhetőek lesznek, az előadásokat pedig meg lehet nézni az Ustream-en a JUM oldalról ügyesen odanavigálva. De a felvételeket inkább csak hallani lehet, mert a vetítő képe egyáltalán nem látszik. Erre még ki kellene találni valamit. Ötletek, megoldások welcome.